Átdolgozás alatt.
Kovács Béla a Gyermek és Ifjúsági műsorokat készítő szerkesztőség vezetője (1957-1987) emlékezett Takács Vera kamerája előtt a Magyar Televízió első házi telefonkönyve segítségével a magyar televíziózás kezdeteire. A beszélgetés hitelessége és fontossága ösztönzött arra, hogy írásos formában is hozzáférhető legyen az emlékezés. Ehhez a hozzájárulást megkértem a beszélgetés készítőjétől. A hitelesség kedvéért csak a legszükségesebb mértékben nyúltam az elhangzottakhoz, meghagyva az élőbeszéd fordulatait. (Babiczky László)
Nem a főnökeimmel voltam elsősorban jó viszonyba, hanem inkább az apparátussal. Ez azt jelentette, hogy talán valamennyi érzékem volt az emberi kapcsolatokhoz.
Láttam a gyermekeimet senyvedni nyáron a televízió stúdióban: színes ceruza, papír…rajzolj, még egyet rajzolj, most egy kicsit menj ki, mert felvétel lesz. És akkor egy napon előhúztam a diplomámat a fiókból, abbahagytam a szerkesztést és tanár lettem.
Lukács Lóránt, operatőr
Lukács Lóránt életének első harmadát a sport töltötte ki. Válogatott sportolóként 1968-ban Érdemes Sportoló címmel tüntették ki, a motor és a motorcsónak sportban elért Magyar Bajnoki, Világ és Európa Bajnoki eredményeinek elismeréseként. Miközben a Budapesti Honvéd Sportegyesületben sportolt, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát, 1965-ben diplomázott Ugyanebben az évben kezdett dolgozni a Magyar Televíziónál, operatőri beosztásban.
Ezerkilencszázharmincnégyben születtél. 1934-1945 viharos időszaka a magyar történelemnek. Hogyan emlékszel ezekre a gyermekévekre.
Emlékeim ott kezdődnek, hogy rohanunk haza, mert légi riadó van. A Vashegy utcában laktunk, ami közel van ahhoz a bunkerhez a Naphegy oldalában, ahonnan a légi irányítás történt. Négylakásos házban laktunk, közvetlen mellettünk a németek rádiós adóállomása. Apám kint volt a fronton, anyám vigyázott itthon ránk. Ma is látom, amint a fényszórókkal keresik a gépeket. Álmodok róla. Üvöltő sziréna, futás a sziklába. Ez komoly élmény egy kissrácnak. Később Budapest ostromát telibe megéltem. Német parancsnokság költözött be a házunk emeletére. Egy-egy orosz tank feltűnt a „dombtetőn” és belelőtt a házunkba. Aztán még egy bomba is telibe találta a házunkat. Lent voltunk a pincében. A lépcsőkanyarban két német katona cigarettázott, azok rögtön meghaltak. Az volt a szerencsénk, hogy csavart lépcső jött le a pincébe, így a légnyomás nem ért el minket. A húgom akkor volt pólyás. Egy üveg sárgabarack lekvár ráesett az Ági fejére, és szétfolyt rajta a lekvár. Amikor a sötétből egy kis fényt csiholva tapogatózni kezdtünk, anyám érezte, hogy valami trutymó van Ági fején. Anyám azt hitte, hogy Ági fejét találat érte. Az éjszaka leple alatt átmentünk a szomszéd házba.
Ekkor jött Bálint Ági és a Kukori és Kotkoda. Ezt a televíziós koncot odadobták nekem, mint bukásgyanús feladatot, és bizonyos fokig Áginak is. Eddig ugyanis senki sem csinált itthon televíziós párbeszédes rajzfilmsorozatot, és Ági sem írt ilyen rajzfilm forgatókönyvet.