Átdolgozás alatt.
B. Farkas Tamás Balázs Béla díjas filmrendező
(Baja, 1937. december 19. – 2016. december 8.)
A Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakán Demeter Éva B. Farkas Tamásról készítette portréfilmjét, ezt előkészítendő, az akkor már vak rendezővel előzetes beszélgetést folytathatott. Utólagos köszönet ezért Kernács Gabriellának, aki ezt lehetővé tette tanítványom számára. A Magyar Művészeti Akadémia kiadásában 2016-ban megjelent Dvorszky Hedvig: Képek, szobrok, képernyő könyve, B. Farkas Tamás és Kernács Gabriella filmjei a Magyar Televízióban, mely pontos portrét rajzol B. Farkas Tamás munkásságáról. A könyv szakirodalmi felsorolásában szerepel Szabadság tér 17 című televízió-történeti könyvem, melynek egy fejezete a képzőművészeti területtel foglalkozik, s melyben a B.Farkas-Kernács alkotópáros emlékezése is segíti a magyar televíziózás történetében a képzőművészeti filmek helyét megvilágítani. Mégis úgy érezem, hogy tanítványom beszélgetése, éppen intim hangulata miatt olyan értékekkel bír, mely jól rámutat B. Farkas Tamás ars poeticájára, művészi hitvallására. Nem protokoll interjú ez, hanem egy művész vallomása gondolkozásmódjáról, egy sikeres pálya végén. Őszinteségével megtisztelve a fiatal pályakezdő fiatalt. Ezért gondoltam hasznosnak a hangfelvétel szövegét közreadni. (babiczky)
A Kamera Hungária Fesztiválon, melyet most már kilencedszer rendeztek meg, idén Veszprémben volt. Filmem, „Az idő sodrában, Nádudvari krónika” nyerte meg a dokumentumfilm kategóriát. Ez a film 1988-tól 2008-ig összesen kilenc film készült, ebből készítettünk egy sűrítményt. Kiválasztottam hat főhőst és az ő sorsukat követte ez a film. Ez egy nagyon drámai folyamat, mert az egész magyar mezőgazdaság romlása benne van.
Az hogy valaki művész vagy nem művész az nem feltétlenül az jelenti, hogy egy konkrét alkotás valóban magas művészeti értéket képvisel, hanem egyfajta etikai hozzáállás a világhoz. Persze az igazi nagy művész az maradandót is alkot, e két dolog nem zárja ki egymást.
1986-tól újra önálló cég lett a nagy múltú rövidfilmgyár. Ennek az önállósodásnak voltak pozitívumai és negatívumai is. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy bár a Magyar Mozi- és Videofilmgyárat 50 millió forintos forgótőkével alapították meg, ezt azonban a befejezetlen filmállomány „ellenértékeként” az osztozkodásnál azonnal lenyelte a MAFILM. Filmgyártást viszont forgótőke nélkül nem lehet folytatni, vagyis az önálló vállalatnak rögtön kölcsönt kellett felvennie.
Az egyetem elvégzése után az ügyészségre kerültem, én voltam az ügyészségnek az első KISZ titkára, és valószínűleg ebben a minőségemben kerestek a „Halló fiuk! Halló lányok!”műsorához jogi szakértőt.