(megjelent a Filmvilágban két részben (2017. május, június)
Az idén hatvanéves Filmvilág köszönti a 60 éves magyar televíziózást. Hámos György 1971-ben így ír a Filmvilág hasábjain: „Egy filmművészeti folyóirat nem térhet ki többé a feladat elől, hogy félszemét ne fordítsa a televízióra. Abban bízom, hogy lapunk ettől nem fog bandzsítani. A televízió szinte teljes egészében, a film egyik változata. Alig van olyan műsora, mely ne kívánna filmi megoldást, ötletet, képben való gondolkodást. A tévéfilmeknél a vérrokonságot már nem is kell bizonygatni.” Ettől kezdve van a Filmvilágban rendszeres t-kritika.
Mekkora filmállománya van a Magyar Televíziónak?
A televízió indulásakor 1957-ben, a műsor egy részét a mozifilmek vetítése adta. A televíziós adások akkoriban nem voltak rögzíthetők. 1959-ben az úgynevezett telerecording tette lehetővé, hogy az adáskép filmre rögzítődjön. Ez egy olyan szerkezet volt ahol egy monitorra irányuló filmkamera vette fel az adást. Ez egy jelentős nagyságú állomány, de a minősége bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Jelentősége azonban nagy, mert legendás műsorok őrződtek meg, a filmtekercseken.
Nálunk a Szegedi Egyetem Kommunikáció és Médiaszakán a hallgatóknak módjuk van arra, hogy a záró dolgozatuk ne papíralapú legyen, az elektronikus szakirányra járók, záróvizsgaként letehetnek egy filmet, dokumentumfilmet, portréfilmet, magazint, természetfilmet.
Van akkreditált képzési programunk, melyet természetesen folyamatosan korszerűsítünk, a fiataloknak megtanítjuk a kamerakezelést, a dramaturgiát, filmtörténetet, lássák honnan hová tart ez a művészet.
Megtanulnak komponálni és észreveszik a világnak azt a részét, amiről látvánnyal érdemes mesélni.