Az itt található dolgozatok bepillantást engednek a magyar televíziózás történetébe. Árnyalnak, pontosítanak, rámutatnak fontos részletekre.
2015. Március 10 -én a www.delmagyar.hu honlapon olvashatták a Szegediek, Dombai Tünde ˝Utolsó bástya voltunk” című tudósítását arról, hogy az MTV (MTVA) Szegedi Körzeti rádió- és tévéstúdió március 15 -én bezár. Az épületet ekkor lelakatolták. Hasonló sorsra jutott az MTV Pécsi Körzeti stúdiója. A tudósítás szerint „a szegedi és a pécsi körzeti stúdióktól, rádióból és tévéből összesen 31 embert építettek le nagyjából 4 hete. Szegedről összesen 26-ot.” A hírek hallatán arra gondoltunk Babiczky László rendező kollégámmal, hogy érdemes lenne számba venni a két körzeti stúdió „élettörténetét”, a kezdetektől, a nagyszerű éveken át, az elsorvadásig, majd a lakat bezárásáig.
A Pécsi Körzeti Stúdió története
A Pécsi Körzeti Televízió (1976-2011) története terjedelmi okok miatt sem írható meg minden fontos részletre kiterjedően. A krónikásnak érdemes szerénynek lennie annak ellenére, hogy négy évig személyesen is alakította a pécsi televíziózást és közelről élvezhette a hőskorszak sikereit, közelről ismerhette azokat a küzdelmeket is, melyek a “vidéki” televíziózás mindennapjait jellemezték. Csak arra tehetek kísérletet, hogy egy “totálképet” adva felvázoljam az alaptendenciákat. Segítségül hívom Békés Sándor visszaemlékezését, mert Pécs olyan szerencsés helyzetben volt, hogy több mint 20 évig stabil vezetővel vehette fel a harcot a változó idővel. Nem törekedhetek arra, hogy emléket állítsak alkotóinak, értékelését adjam 35 év műsorainak. Ha konkrét alkotásra hivatkozás történik, annak csak példaként van jelentősége. Ez a történeti összeállítás tág teret enged autentikus véleményeknek és kevesebbet enged az összeállítónak.
(Elhangzott 2000.október 20-án a Rátkai Márton Klubban)
Egyszerre van nehéz és könnyű helyzetben az, aki egy konferencia délelőttjének végén kap szót, mert sok mindent már elmondtak előtte. Nekem most az lenne a feladatom, hogy előadásomban olyan rendezői fogásokról, törekvésekről beszéljek, melyek az elmúlt évtizedek televíziós versrendezői gyakorlatát jellemezték. Talán értékelhetném is ezeket a próbálkozásokat. Vitathatatlan sikerekről és balfogásokról beszélhetnék és szerénytelenül hozhatnék példákat több évtizedes gyakorlatomból. Mégis úgy gondolom, nagyon-nagy tiszteletlenség lenne ezt egy olyan pillanatban megtenni, amikor egy televíziós műfaj sírbeszédét lehet csak elmondani. Nézzék el nekem, ha meghatott a hangom, mert nem kis mértékben érintett vagyok. A közszolgálati magyar televíziónál 1970 óta dolgozom. Irodalom szakot végeztem, s valami speciális belső elkötelezettség fűz a magyar irodalomhoz, ezen belül is a magyar költészethez.
(A televíziós irodalmi műfajok tündöklése és bukása)
- szakdolgozat -
Politikai botrányoktól sem mentes a média világa. Ezekben a botrányokban a politikai aktualitás eltereli a figyelmet arról, hogy a magyarországi médiafejlődés, nem függetlenül a világfolyamatoktól, milyen lépcsőfokokon keresztül jutott el a mai helyzethez. Az ma már világosan látszik, hogy ez az állapot nem szolgálja a magyar állampolgárok érdekeit. érdemes megvizsgálni pillanatnyi indulatoktól függetlenül azokat a változásokat, azokat a döntéseket, melyek ezt a helyzetet eredményezték és akkor talán az is kirajzolódhat, hogy lehet-e ezen a helyzeten változtatni.